Empátia

 Az emberi kapcsolatok terén sokszor hiányosságokkal küzdünk, melyek megronthatják családunkat és a társadalmat. Alapvető hiányosságunk, hogy nem akarjuk megérteni, vagy félreértjük a másik felet. Javíthatna kapcsolatainkon, ha lenne időnk meghallgatni és meg tudnánk érteni a másik ember élethelyzetét, érzéseit, problémáit. A bölcs ember elfogadja a másik esendőségét és nem maximalista mások iránt, hanem kellő jóindulattal, felebaráti szeretettel van iránta. Mindig elnézőbbnek kell lennünk másokkal, mint magunkkal szemben és tapintatosan kell kritikánkat, elvárásainkat megfogalmazni. Velünk született képesség - e együttérzés? Talán igen, de mindenképp az emberekkel való kontaktusban kialakuló képesség. Az együttérzés, vagyis empátia, segítő készséget, önzetlenséget (altruista) mutat, jó irányba terelheti kapcsolatainkat. A bölcs ember nemcsak megérti más ember esendőségét, hanem többé - kevésbé bele is tudja élni magát a másik helyzetébe, életvitelébe, szokásaiba, sikereibe, kudarcaiba. A segítőkész ember nemcsak a saját, hanem a másik szemüvegén is képes látni a világot. Lehet nagyító, kicsinyítő, világos vagy sötét mások szemüvege ezt is figyelembe tudja venni. Az empatikus ember nem fogadja el minden tekintetben a másik ember elvét, erkölcsét, de megpróbálja megérteni, terelni a jobb ápolása felé. Áldozatkész önzetlen segítségnyújtás az, ami vezérlő elve lehet döntéseiben, ítéleteiben. Vagyis minden általánosítás nélkül tekintettel tud lenni a konkrét személyre a meghallgatott emberre. Az ókori görög színház híres volt. Az ott előadott művek nagyobb hányada dráma volt, melyet a fellépő színészeknek átéléssel, szenvedélyesen (patos) kellett előadniuk. Az a színész aki nem tudta átélni a szerepét, nem volt alkalmas arra, hogy játsszon a darabban. A nézők ugyanis vágytak rá, hogy átéljék a mű végén a lelki, erkölcsi megtisztulást (katarsist) . Az együttérzés, empátia bár nem hasonlítható a színészkedéshez, noha a jól ismert shakespeare-i mondás azt tartja: "Színház az egész világ". Vagyis megjátsszhatjuk magunkat. De ezt a  képességet el lehet sajátítani egyszerű műveltségi szinten élő embereknek is, ha van elég lelki beállítottságuk (affektivitás). Sajnos rohanó világunk un. értékei között (materiális, pénzügyi, racionális, kulturális) a lelki dolgok nevezetesen az együttérzés is egyre hátrább kerül, noha történelemszemléletünk azt tanítja, hogy kultúránk alapjaiban véve keresztény gyökerű.

Ki gyakorolja az együtt érzést és ki nem? Kinek van szüksége együttérzésre és kinek nem? Nehéznek tűnő kérdések és különbözők az adott helyzetre való reakciók, válaszok. Valaki talán azt gondolhatja, hogy csak a keresztények gyakorolhatnak együtt érzést, mert nekik ez meg van parancsolva. Téves gondolat ez, mivel mindenkire vonatkozik az etikai szabály a méltányos és humánus eljárás. Példának okáért... A biblia elején találjuk I. Mózes 37. fejezetben a József története leírását. Akkor még nem voltak keresztények sem izraelita vallásúak és mégis gyakorolták az együttérzés lelkületét. Mint tudjuk a történetből József testvérei irigyek voltak öccsükre, ezért meg akarták ölni. De az egyik testvérbáty Júda azt mondta: "Mi haszna, ha megöljük a mi atyánk fiát és eltitkoljuk az ő vérét? Jertek adjuk el őt az Iszmáelitáknak és ne tegyük rá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő." Bár József ezután Egyiptomba került rabszolgaként, a testvérek meg jól jártak a pénzzel, de mégis jobb lett a helyzet Júda tanácsa szerint mintha megölték volna. Az együtt érző lelkületre meg a pénzre tehát szüksége van mindenkinek, aki olyan helyzetbe kerül.

Milyen helyzetek jöhetnek itt szóba? Emberileg nehéz elviselhetetlen, megoldhatatlan, kilátástalan, szegénység, betegség, munkanélküliség, haláleset. Ezekben a problémákban van szükség a tevékeny együtt érző lelkületre. Kinek van szüksége együttérzésre és kinek nem? Sokan azt gondolják, hogy a gazdag vagy középszerű rétegeknek nincs szüksége arra, hogy együtt érezzenek velük, mert van elég pénzük, hogy megoldják problémáikat. Viszont nem mindig anyagiakhoz kötött a probléma. S mivel minden embert elérhet valamilyen baj, ezért szüksége lehet egy olyan emberre, aki meghallgatja, és segítő kezet nyújt neki. A lelki segítségnyújtás lehet fontosabb, mint az anyagi bizonyos esetekben. Mert például egy betegség vagy válás esetleg haláleset után is a hozzátartozók megérthessék, hogy nincsenek egyedül, hanem még sokan együtt éreznek velük. Nyilvánvaló, hogy az egyén nem tudja mindenkivel gyakorolni az empátiáját, csak közvetlen családtagjaival, környezetével. Az országos, esetleg globális kríziseket átélők, általános együtt érzést a gyakorlatban csak a szociális médián vagy a karitatív szervezeteken vagy közvetlenül a helyi, ismerősök rokonok által kaphatnak. E kérdésben a kormányzatoknak és nemzetközi karitatív szervezeteknek nagy szerepük van és lehet is a jövőben. A médián keresztül együtt tudunk érezni az éhezőkkel, szegényekkel, betegekkel, kataklizmát átélt emberekkel és esetleg adományainkkal is kifejezhetjük jó szándékunkat. Az empátia, mint görög kifejezés, olyan értelemben nem szerepel a bibliában, mint ahogy mi napjainkban értjük. A görög szót szenvedélyesnek vagy indulatosnak lehet fordítani. A görög bibliában csak negatív szóhasználatban szerepel. pl. Máté 2: 16 -ban a napkeleti bölcsekre vonatkoztatva. (empaidzoó= gúnyt űzni) A jól ismert történet szerint Jézus születése idején Heródes indulatosan, haragosan (tyumoó) adta ki a rendeletét, a betlehemi mészárlásra, ami nem volt együtt érző, sem humánus cselekedet. A pszichológia tudománya nevezte el az együtt érzést, mint pozitív szenvedély vagy indulat, azaz empátia értelmében. A bibliában más kifejezéseket találunk, például: "meg esett a szíve rajta vagy könyörületre indult"/heléeoo, szplagxvidzomai/ Az áldozati állat belső részeit fogyasztja./ Sajnálta, mint azt az állatot, amelyet a templomi szolgálat alkalmával feláldoztak. A sajnálat, mint tulajdonság alapvetően jó, ha nem viszik túlzásba beteges ajnározásba, babusgatásba. Mert akadnak emberek, akik szeretik magukat sajnáltatni ez pedig torzult lelki beállítódást eredményezhet. Ennek ellenére mégis komolyan kell venni a problémákat. Mert gyakran kevés az, hogy csak szóval, hanem cselekvően kell jóindulatunkat-szeretetünket kinyilvánítani. Az együtt érző képességet kellő bölcsességgel kell gyakorolnunk.

Az empátia vagy együtt érzéssel meghatározott emberi tulajdonságra több rokon értelmű magyar kifejezésünk van. Ezeket jó, ha tudatosítjuk magunkban, mivel lehet beszélni sajnálatról, rokonszenvről, könyörületről, irgalomról, vagy felebaráti szeretetről, ezek mind ugyanarról, empátiáról, együttérzésről szólnak. A modern mai szóhasználat az irgalom vagy a könyörület kifejezést alig használja vs. egyházi mivolta miatt kevésbé ismerik a mai emberek, hogy mit is jelent. Amint említettem már a bibliában a keresztényeknek meg volt parancsolva az együtt érzés lelkülete az irgalom szóval kifejezve. Lukács 6: 36. szerint: "Legyetek irgalmasok, amint atyátok is irgalmas."A görög (oiktirmoós) kifejezés= megsajnál, megszán jelentés tartalommal bír. Itt arról van szó, hogy egy embernek az édesapja normális esetben nem üti - veri a gyermekét hanem, ha rosszat tesz, vagy balesetet, fájdalmat, betegséget szenved, akkor fegyelmez, de kellő jóindulattal is van iránta. Így tesz Isten is velünk, mint mennyei Atyánk együtt érzően, meg szánva tekint ránk. Az együtt érzés gyakorlatában tehát példát mutathatunk embertársainknak, gyermekeinknek, akár hiszünk benne akár nem, hogy az Isten is ilyen lelkületű irányunkban. A bibliából sok textust, leírt példát lehetne említeni e tárgykörben, melyről keresztény vagy világi írók is említést tesznek. Egyik világszerte ismert keresztény író E. G. White, Pátriárkák és próféták c. könyve 504. oldalán ez olvasható: "Mint keresztények, sokat veszítünk kapcsolatainkban az egymás iránti rokonszenv, együttérzés hiányában." Napjainkban úgy néz ki sokszor, hogy a kapcsolatok rombolásához jobban értünk, mint a kapcsolatépítéshez. Miért? Mert nincs elég megértés, rokonszenv, együtt érzés a másik fél iránt, elfelejtünk a belső parancsnak engedelmeskedni.

Az együttérzés lelkületének megvalósítása a gyakorlati életben, mindenki irányában követendő. A betegek, gyászolók, az idősek, szülők, magányosok, özvegyek, árvák fogyatékossággal élők, hajléktalanok, megváltozott munkaképességűek, és gyermekek prioritást, azaz elsőbbséget kaphatnak. Különösen fontos lehet itt a különböző élethelyzetek megismerése és figyelembe vétele. Sokat lehet tanulni ezen a téren a Jákob fiainak a történetéből. Ott azt találjuk, hogy József miután Egyiptomban magas tisztségre jutott, megesett a szíve testvérein, akik az éhség miatt keresték fel a nagy fáraó országát. Pedig annak idején ő csak kevés együtt érzést kapott tőlük. Vagyis az együtt érző ember bizonyos esetekben nem mérlegelheti, szimpatikus-e vagy sem, méltó-e az együttérzésre az illető vagy nem. József különös bánásmódban részesítette testvéreit, de nem azért mert rokonok voltak. Megvendégelte őket, élelmet adott nekik, és atyja és kisebbik testvére iránt is érdeklődést mutatott. De mi volt a helyzet Jézus születése idején az akkori uralkodóval, Heródessel kapcsolatosan? Ő úgy szólt mintha tisztességet akart volna tenni a megszületett Jézusnak. De a bölcsek észrevették ezt a képmutatást. Igazából együtt érző lelkületet csak az angyalok a napkeleti bölcsek egyszerű emberek, pásztorok gyakoroltak a gyermek Jézussal és szüleivel, mivel tisztességet tettek neki ajándékot vittek és a bölcsek elkerülték Heródes palotáját mikor haza mentek. Mire tanít ez bennünket? Legyünk körültekintőek, őszinték az empátia, könyörület gyakorlását illetőleg. Mert lehetnek sajnos olyanok is, (unokás csalók) akik csak úgy mondják, hogy jót, tisztességet akarnak tenni, de közben mást terveznek.

Amikor Jézus jelképesen, mint Isten báránya a fájdalmak útját, a Via Dolorosa-t járta a nép és asszonyok nagy sokasága a régi szokás szerint jajveszékelve siratta őt. Manapság nem szokás az ilyen fajta együttérzés kifejezése. Vice versa: Jézus erre az együtt érzésre azt válaszolta: "Jeruzsálem leányai ne sírjatok én rajtam" Lukács23:27-28 (tyreneoó= jajveszékelve siratni) A sírás is kifejezi az empátiát, együttérzést. De Jézus mondhatta volna azt is: Ne sajnáljatok! Lehetséges sokan a Jézustól tanult módon utasítják el a sajnálatot, vagy együttérzést. Ugyanis Jézus további szavaiból azt a bölcs gondolatot ismerhetjük meg, hogy mi sajnálók, vagy empatikus siratók is kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy velünk kell majd egyszer könyörületet, empátiát gyakorolni. Aki tanulmányozza, a bibliát felismerheti azt, hogy először Isten volt az, aki kegyelmet gyakorolt és Jézusban együttérzéssel volt az esendő ember iránt. Jézus azt tanította: "szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jól tévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Luk 6:35. De fel lehetne sorolni a bibliai lelki hősök egész seregét, akik önzetlen emberszeretetből jelesre vizsgáztak. De lehetne szólni itt az assisi, kalkuttai, dévai vagy budapesti, békési önzetlen jót tevőkről. Pál apostol, aki elítélt és börtönben volt hitéért azt vallotta: "Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által." II. Kor. 1:5. A betegség, szenvedés melyben volt része megtanította arra, hogy együtt érzőnek kell lenni, vagyis a krisztusi szenvedésből (patéma) -bőséges krisztusi együttérzés, empátia,vigasztalás részese lett. E gondolatok a krisztusi szenvedés útján kialakuló empátiáról szólnak, mert az tud igazán együtt érző lenni, aki átélt hasonló szenvedést. Bizonyára nekünk nehéz megérteni az együtt érző lelkület fontosságát és kialakulásának útját, de nincs más út, mint az önzetlen szeretet útja, mely bátorításhoz, vigasztaláshoz jobb emberibb kapcsolatokhoz vezet.

patéma (pathéma gr.) = szenvedély, szenvedés, baj, csapás, lelki reakció, érzelem külső hatására lejátszódó lelki folyamat.

Veres Győző