Gyanúsításról

A gyanúsításról.

(Elmélkedés)

Napjaink média világában vagy a sajtó hasábjain gyakran hallhatunk vezető emberek dolgairól, gyanúba keveredésekről. A hírek lehetnek valós dolgok. De gyakran beszélhetünk, un. bulvár hírekről. Manapság virágzik a kitalált történetek világa, mely gyakran gyanúsításokkal és lejáratásokkal teljes. A gyanú árnyéka főleg a tudós és művelt vezető személyeket célozza meg. De előfordulhat a hétköznapi emberek, vagy családok életében is. Egy példa eset jut eszembe ezzel kapcsolatosan. Történetesen a szülő azt látja, hogy a fiókban, melybe elrejtette a csokit, hiányzik az édesség. Ezért él a gyanúperrel, hogy a házastársa eszi meg a gyereknek szánt édességet. Újabb csokoládét helyez el, ezután figyeli a fiókot. Társa nemsokára haza jön, és a fiókból kiveszi a csokit. Nézd drágám itt egy mogyorós csoki desszert. Erre nagy vita kerekedik: Tudtam, hogy te eszed meg a gyerek elől az édességet! Na, nem mond! Honnan tudtam volna, hogy itt van fiókban? Nem szokásom nyitogatni a fiókokat, csak véletlen vettem észre! Véletlen? Nincsenek véletlenek biztos te voltál, mert azonnal oda mentél a fiókhoz és kivetted, talán meg is eszed, ha nem vagyok itt. A nagy hangzavarra bejön a gyerek és felkiált. Min veszekedtek már megint? A csokoládén. A csokin? Erre félhangosan azt mondja: Jobb lett volna, ha megeszem, mint a múltkor. A vicces történet végén nemsokára kiderült az igazság a csokoládé körül. Mert a gyermek beismeri, kimondja a színtiszta igazat. De nem így van ez a hétköznapi életben mindig. Vannak esetek, amikor a gyanúsítás, vagy próbatétel nem jár sikerrel és talán évekig vagy élethosszig sem derül ki az igazság. Lehet-e helyes magatartás vagy bűn-e a gyanúsítás? Ha valamilyen anyagi vagy erkölcsi kár éri az embert, természetes reakcióként keresi az okot. De célravezető-e minden esetben valakire terhelni az esetet? Az emberi agy komplikált működéskörében gyakran előfordul, hogy kitalált elméleteket gyárt bizonyos esetekben. Ezek az elképzelések lehetnek, in facto igazak, vagy hamisak. Jó tanács lehet ilyenkor. Várjuk meg a végét, mint olvasmányainkban és kiderülhet az igazság. De nem biztos, hogy a várakozás megadja a választ. Előfordulhat az is, hogy örökre rejtve marad. Szükség van tehát a gyanú fenntartására, míg kiderül. Helyes magatartás-e a gyanúsítás vagy bűn? Nehéz kérdés, mivel vizsgálatról, vagy próbáról van szó. Abban az esetben, ha az igazság tapintatos kiderítésére irányul nem bűn. De azt is látni kell, hogy lehetnek szélsőséges gyanúsítások, melyek minden valós tényeket figyelmen kívül hagynak. Sajnos divatos lett a világban a vicc kategóriájú bulvár hírek, melyek valóságtartalma a nullával egyenlő. A szélsőséges gyanúsítást rágalmazásnak nevezzük. Ha egy valóban ártatlan személyt gyanúsítunk, rágalmazunk, azt bűnnek lehet nevezni. A bibliából közismert történet a "Házasságtörő nő esete." (Ján.8:1-11) Az ókori Izraelben élő írástudókat, vallási tekintélyeket bosszantotta és sértette a názáreti Jézus tanítása, cselekedete. Ezért gyanúba akarták keverni, rágalmazással meg akarták semmisíteni. A házasságtörő nő története csak a János evangéliumában van feljegyezve. A szinoptikus szóhasználat szerint íródott. Ez azt jelenti, hogy az első három evangélista Máté, Márk és Lukács stílusára jellemző szavakat használ. A 6.vers szerint azért rendezték meg a jelenetet a farizeusok, hogy "megkísértsék őt" Idézve: Máté 22:15 "Szóval ejtsék őt tőrbe" Lukács 6:7 "Az írástudók és farizeusok pedig leselkednek ő utána, …, hogy vádat találjanak ellene." A látszólagos in flagranti történet rágalmazás tipikus esete lehet a nő irányában, mely nyilvánvalóan bűn. Sikerült-e elérni szándékukat a tőrbe ejtőknek? Ki tudhatja az igazat ebben az esetben? Az Isten, Jézus Krisztus, aki porba írt. Mit írhatott? Talán bűneiket, gyanúsításaikat, rágalmazásukat. Bizonyára! Abban az időben, Rómában már nem lehetett halálra ítélni senkit a helytartó jóváhagyása nélkül. Így a rágalmazók a tórára hivatkoztak, de bizonyítékok hiányában elvonultak. A gyanúsítás esetére több bibliai példa is adódik. Egy teljesen világos eset, ami Izraellel a Szin pusztájában Refidimben történt. II. Mózes 17: 3 –szerint "és zúgolódik, a nép Mózes ellen és mondta: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?" Mózes az Isten által elhívott vezető nyilvánvalóan nem elpusztítani akarta népét, hanem szabadítást, önállóságot akart adni népének. Felmerülhet-e valamilyen elmarasztalás, bűn Mózes részéről? – Egyértelműen nem! A nép viszont gyakorolja a gyanúsítást vagy rágalmazást, teljesen fölöslegesen terheli meg magát e bűnnel. Egy másik gyanúsító eset nevezetesen a főpappal történt meg. Ismét egy nő áll a gyanúsítás célpontjában. Anna, aki gyermekáldásért szomorúan sírva imádkozik a templomban. Éli főpap a látvány hatására arra következtet, hogy ez az asszony részeg. Gyanúja nem igazolódik be, miután tisztázódnak a párbeszédek folyamán a tények. (I.Sámuel 1 fejezete) Minden esetben igazolható-e a gyanúsítás? –Nem. Ha előfordul velünk ilyen eset párbeszédben tisztáznunk kell: Van-e valamilyen bizonyítéka? Lehet-e valamilyen valós oka? - a gyanúsításnak. Legyünk óvatosak az ítélet tekintetében, mert lehetséges, hogy a gyanúsítás nem igaz. Ha pedig hallunk gyanúsításokat, kellő kritikával fogadjuk azokat. Ne adjuk tovább másoknak, mert akkor nemcsak az igaztalan gyanúsítás bűnébe, hanem a pletykaság vétkébe is eshetünk. Azért jó dolog megfogadni az ige tanácsát. Vessétek el a hazugságot és mondjatok igazat. Efézus 4:25, Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! II. Mózes 20:16. Ezeket az igéket az igaztalan gyanúsítás esetére vonatkozóan kell megtartani, gyakorolni. Isten adjon nekünk kellő tapintatot és megértést, a Szentlélek erejét ennek megvalósítására!

2023. 10. 15. Veres Győző