Karácsonyi elmélkedés.

Aki teljes volt "kegyelemmel és igazsággal".

A keresztény (keresztyén) világ minden év utolsó napjaiban megemlékezik a földre született Jézusról. Nem csoda, hiszen Ő a kinyilatkoztatás, szentírás központi, alakja, csodálatunk és imádatunk fókusza, életünk célja és értelme. Minden keresztény adventben hívő számára fontos kérdés, az hogy maga az Isten jött el közénk Jézus Krisztusban. Az emberi testté válás (inkarnáció) szentírási tanításából erőt meríthetünk napjainkban. Egyháztörténelmi szempontból: "Jézus születésének a keresztény kultuszban, kezdetben nem volt fontos szerepe. Egészen a IV. századig január 6.-án volt, Jézus isteni és királyi megjelenése az (epiphania (gr.)= isteni megjelenés) napja. A keresztény egyház csak a IV. század közepétől rendelte el dec. 25.-ét (Sol invictus, (lat)= legyőzhetetlen nap,) ünnepének megtartását. Jézus születésnapját erre az időpontra rögzítették."[1] Sajnos Jézus születésének dátumát nem rögzítették pontosan és ezért nem lehet tudni. Pál apostol úgy ír róla, mint aki nincs időhöz kötve, vagyis Isten. Kol. 1,15 "A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;"Jézus emberré válása előtt Istenként létezett. (preexistencia) Úgy határozhatjuk meg, hogy születése tehát örök idők előtt történt.Emberré válása azonban történelmi időben történt. A hit világában nem feltétlenül fontos az, hogy észérvekkel be tudjuk bizonyítani az Isten emberré válásának minden apró részletét. Pál Timóteusnak így ír erről a kérdésről: 1Tim. 3,16 "Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben."prot.ford 5 Móz. 29,29 "A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké..."Jézus emberré válása nem lett titkosítva számunkra, mert olvashatunk róla az evangéliumokban.Az őskeresztény egyház hitvallásának tekinthetjük a Timóteusi igét. "Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben." Ezen hit megvallása a keresztények számára alapvető kérdés. Az evangéliumi tanítás, lelki életünk erőforrása. Nélküle érthetetlen lenne az Isten megváltási terve. Jézus testet öltése nélkül nem valósult volna meg a bűntől való szabadulás, megváltás. Krisztus Urunk nem jöhetne el újra másodszor. Jézus első eljövetele nélkül nem következne be második visszatérése. 1. advent nélkül nem lenne 2. advent. (advent lat. =eljövetel heleuszisz gör.) Az ismert keresztény író ezt írja: "Betlehem története kimeríthetetlen téma. Benne van elrejtve" Isten gazdagságának és bölcsességének és tudományának mélysége" (Róma 11:33)[2] [1] E.G. White Jézus élete 32. o.

A betlehemi jászol egyszerű szénabölcsőjében lett pici gyermekké a végtelen gazdag és halhatatlan bölcs, az Isten Fia. Milyen megalázkodás és végtelen szeretet! Jn 1,14 "Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal."(neo vulgata) Az evangélium arról beszél, hogy az Isten ígérete (logosz, szó, beszéd) megvalósult, testet öltött. Az akkor élő emberek között lakott és ők látták dicsősségét. Egy kis gyermek születése különleges öröm a szülők, rokonok és a környezet számára. Jézus születése is ilyen volt? Mindenki örült? Bárcsak mindenki örült volna. Kik voltak ott a jászol körül? - Az örülők között ott találjuk Máriát, Józsefet, pásztorokat, napkeleti királyokat, vagyis a mágusokat, bölcseket. Érdekes naturális leírást találunk E.G: White tollából a születéssel kapcsolatosan. "Csodáljuk Üdvözítőnk áldozatát, hogy a mennyei trónt jászollal, a hódító angyalok társaságát az istálló barmaival cserélte fel."[3] E. G. White, JÉ. 32.o. folyt Kik voltak még a jászol körül? - Két állatot szoktak ábrázolni a festőművészek az ökröt és a szamarat, mivel az bibliailag igazolható, azonosítható. Ésa. 1,3 "Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!" Az állatoknak jó tájékozódási képességük van. Emlékszem rá, hogy gyermekkoromban a békési csordát hogyan terelték a Vadász utcán ki a legelőre és este hazafele. A csordásnak és kutyájának is fontos szerepe volt. De hazafele, amint elérték a jószágok az ismert utcát és házat saját maguk kérték bebocsátásukat a kapun, amit a gazda örömmel teljesített. Ézsaiás próféta arról ír, hogy az ökör és a szamár, számunkra talán buta jószág mégis okosabb nálunk, mert ismeri gazdáját, teremtőjét, Jézusát, Krisztusát. Vice versa (viszont) az ő népe nem figyel, nem örül a Messiásnak, Szabadítónak, Megváltónak. Máté evangéliuma. 2. része arról tudósít, hogy Heródes király nem, hogy nem örült a született gyermeknek, hanem féltékenységében, még gyilkosságra is parancsot adott. Jézus születése idején kétféle ember volt. Aki felismerte és örült a Megváltónak, valamint olyan, aki nem tartotta őt Messiásnak és nem örült földre jövetelének. Ma is kétféle ember van, aki felismeri és örül Jézus életének, szolgálatának, tanításának, a megváltásnak és olyan, aki nem ismeri fel, és nem kér belőle. Pedig Jézus teljesen emberré lett, azonosult az emberrel. Fil. 2, 5-7"Azért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíti, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;" "Ember volta az emberi család közösségébe vonta Krisztust, isteni lénye pedig Isten trónjához kapcsolta. Mint ember Fia, példát adott az engedelmességre, mint Isten Fia, erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk."[4] E.G. White: Jézus élete 16.o

Ellen White, Jézus isteni és egyben emberi mivoltát is hangsúlyozza, mert Jézus istenember volt. " Krisztus lénye szerint Isten volt éspedig a legteljesebb értelemben. Istenségét emberi természettel ruházta fel. De még mindig Isten maradt, noha nem ilyennek jelent meg. Istenségét emberi lényének ruhájába rejtette el, de Istenségét soha nem adta fel."[5] R&H 15: VI. 1905.

Isten Fia képes volt magát megüresíteni és a názáreti Jézusként élni. Lemondott a halhatatlanságról a menny csodálatos gazdagságáról. Nem ragaszkodott ahhoz sem, hogy ő az Istennel egyenlő volt. - Miért? Az ember megváltása érdekében tette. Filipi 2:8 "Megalázta magát és engedelmeskedett mind -halálig, mégpedig a kereszthalálig!" Ahogy egy pohár tele van töltve finom jó gyümölcs itallal, musttal. Úgy volt csordultig tele Jézus lénye kegyelemmel és igazsággal. Kiáradt belőle a kegyelem mindenki felé! Felfoghatatlan csoda ez számunkra. Kiáradt belőle az igazság mindenki felé! Felfoghatatlan csoda ez számunkra. Kiáradt belőle a béke mindenki felé! Felfoghatatlan csoda ez számunkra. Jézus földi élete alatt minden ember tapasztalhatta Messiási mivoltát isteni küldetését.A kegyelem és igazság ma is naponta kiárad felénk Jézustól, aki a mennyei fenség jobbján ül. Zsolt. 85: 10-12

"Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.

Szeretet és hűség találkoznak, igazság és béke csókolgatják egymást. Hűség sarjad a földből, és igazság tekint le a mennyből." Felismerjük-e Őt aki a Szentlélek által szól és tanácsol bennünket? Olyanok, vagyunk-e mint a pásztorok, vagy a napkeleti bölcsek, akik hitték és leborultak előtte tisztességet tettek neki? A mai keresztény ember nagy problémája az, hogy nem ismeri fel az adventben az örömhírt, evangéliumot. Nem tudjuk belátni naponként, hogy Jézusra van szükségünkazért, hogy szívünkben megszülessen igéje. (logosz)Jézus által bűntől való szabadulás, szeretet, hűség, áldozatkészség, igazság, béke lesz úrrá bennünk. "Isten az Ő Fiának felbecsülhetetlen adományozása által körülvette a földet kegyelmi légkörével, amely oly valóságos, mint az a légkör, mely a földet övezi. Mindazok, kik ezt az életadó levegőt választják, Krisztus Jézusban érett férfiakká és nőkké növekednek. Amint a virágok a nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító sugarai szépségüket és arányosságukat tökéletesítsék, hasonlóan kell nekünk is az Igazság Napja felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, s jellemünk hasonlóvá legyen Krisztushoz."[6] E.G. White: Krisztus követése. 186.o. (J.V. út.)

A krisztusi élet az adventben hívők számára elköteleződés és mindennapi hit tapasztalat kell, hogy legyen. Ezért a hétköznapok forgatagában újra és újra jusson eszünkbe, aki által ez megvalósulhat: "Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben."A Lukács evangéliumában leírtak alapján: (Luk 2: 8-14) annak idején a betlehemi éjszakában vigyázó pásztorok fényeket, világosságot láttak. Angyalok jelentek meg,hogy hirdessék a "nagy örömöt"az evangéliumot! A mennyei világosság felragyogott földünkön, mely a bűn sötétségében vesztegelt. Ezen mennyei fény világítsa meg és járja át életünket, jellemünket nap, mint nap! Azért, hogy elmondhassuk: Lukács evangélium: 2: 14. "Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!"

[1] Jutta Sejbert: Keresztény Művészeti lexikon 148. o.

[2] E.G. White Jézus élete 32. o.

[3] E. G. White, JÉ. 32.o. folyt.

[4] E.G. White: Jézus élete 16.o

[5] R&H 15: VI. 1905.

[6] E.G. White: Krisztus követése. 186.o. (J.V. út.)