Szeretet 2. rész

A szeretet dimenziói. (2)A szeretet nagy és kimeríthetetlen témájának a felvetése és szükségszerűségének megemlítése után néhány mondatban szeretnék utalni arra, hogy mi az oka ezen írás létrejöttének? Keresztény családi környezetben nőttem fel. Szüleimmel együtt az adventista gyülekezetbe jártunk. A családunkban és a közösségen belül is gyakran küzdöttünk különféle problémákkal. Ezek a problémák főleg lelki jellegűek voltak, de akadtak anyagi jellegű nehézségek is gyermekéveimben. A szeretet témája gyakran felmerült különböző előadások bibliaórák alkalmával. Fiatal korban még csak kóstolgatja az ember a szeretetet. De az idő múlásával egyre több tapasztalatban részesül. E tapasztalatok megosztása fontos kérdés számomra a következő nemzedékek részére. Másrészt szeretnék segíteni azoknak az igehirdetőknek, aki ezek után fognak beszélni a szeretet szépségeiről isteni szármázásáról, melyet nem mindenki ismer el. Az 1974-76. években, a HN. Adventista egyházunkban is időt szenteltek teológiai tanárok, hogy a gyülekezet fiatal (általános vagy középiskolás) tanulóit a bibliai szeretet témájára tanítsák, mivel az akkori iskolarendszerben nem volt hitoktatás. Az akkor szervezett speciális bibliai iskola (szeminárium), amely nem volt államilag elismert iskola, sokat tett annak érdekében, hogy megismerjük a szeretet mélységeit, a bibliai tanítás fényében. Úgy emlékszem akkor adta először az egyik gyakorlati teológiával foglakozó lelkész tanárunk a feladatot nekünk a szeretet témájában, hogy írjunk írást az Isten szeretetéről. Mi teljesítettük is a dolgozatírást, melyhez EG: White Jézushoz vezető út c. könyve szolgált alapul az Isten szeretete az emberek iránt c. fejezet. De azután felmerült egy másik nézőpont is, mely a szeretetet időszerűtlen, unalmas és elcsépelt gondolatnak, "tej italának" tartotta és a nézőpontba a "kemény eledelt"helyezte. Mit értettek akkor a kemény eledelen? Több igét is lehet idézni melyekből, lehet meríteni gondolatokat. (Zsidókhoz írt levél. 5:12-14, II Péter 2:2) Egy eset jut eszembe abból az időből. Az egyik igehirdetőtől, vagy lelkésztől megkérdezték: "Milyen témával készültél? A szeretettel. Ah, nekünk már azon túl kell lennünk, keményebb eledelre van szükségünk." De vajon mit értett az illető keményebb eledelen? Izgalmas próféciamagyarázatot? Különböző újságcikkekből kiragadott részleteket, melyek a világ végét itt és most tárgyalják? Vagy, hogy készen kell már lennünk az Isten országába való belépésre? Tökéletes jellemmel kell rendelkeznünk, mint az okos szüzek? Avagy kell –e nehezebb vagy keményebb eledel, hitgyakorlat, mint azt mondani valakinek, szeresd az ellenségedet? Nehéz kérdések ezek. Sajnos ezekben az években és máskor is a szeretet helyett a gyűlölködés, hibáztatás, törtetés, egzisztencia harc lett úrrá a közösségben, társadalomban. Egy másik gondolat, ami foglakoztat e témakörben a periódusosan változó álláspont, ami lehetséges a lelkiállapotunk függvénye lehet. Milyen túlzásokról lehet itt szó? Egyrészt arról, hogy nem annyira fontos a szeretet az úgy is magától jön. Másrészt, hogy a legnagyobbra az Isten szeretetére kell eljutni az embernek, vagy ha úgy tetszik, akkor már el is jutott az illető személy, vagy csoport erre a magaslatra. Keresztény gondolkodásmódban nyilvánvaló igazság, hogy az Isten szeretete magyarul a leges-legnagyobb. szeretet (agapé gr.) Ezzel kapcsolatban János 1. levele 3: 1 versében azt találjuk:"Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya…" A magyar nyelvben a szeretet szót különböző jelzőkkel látjuk, el ezért jól fordítja a Károlyi fordítású biblia. Mivel az Isten szeretetét kifejezni igen nehéz, mert minden élő beletartozik, ezért jelzői szerkezettel úgy mondhatjuk legnagyobb szeretet. El lehet-e érnie halandó embernek az Isten szeretetét? Vagy rendelkezhet-e egy ember a legnagyobb szeretettel? Semmiképp sem. Egy kozmikus hasonlattal élve azt mondhatnánk, hogy az Isten szeretete olyan nagy és világos, mint a nap minden élőnek világít. De mi porszem emberkék, csak olyanok vagyunk, mint egy szál gyertya egy szobában csak családtagjainknak az emberiség tört részének világítunk, ha abból a szeretetből táplálkozunk, ami az Istentől jön. Mi csak hasonló érzéssel, képességgel rendelkezhetünk, mint az Isten, ha elfogadjuk, azt a segítséget-melyet felkínál számunkra. Milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya Isten? Olyan nagy szeretetet, hogy az emberi testet öltött, egyszülött fiát Jézus Krisztust feláldozta a Golgotán mindenkiért. "Mert úgy szerette Isten a világot…"(János evangélium 3: 16) Ez a felismerés, láthatóvá teszi azt a végtelen nagy szeretetet számunkra, melyet folyamatosan ismeretben és valóságban, követni kell a szeretet útján életünk végéig.

Békés, 2022.06.12. Veres Győző